XXI. kerület múltja, történelme

A XXI. kerületnek otthont adó Csepel-szigeten már nem sokkal kialakulása után megjelent az ember, akinek nyomai már jóval a honfoglalás előttről is kimutathatóak. Megfordult itt az Ázsia belsejéből indult avar nép, melynek néhány sírját a mai Szabadkikötő helyén tárták fel. A Csepel nevű település - több más a szigeten létrejött faluval együtt - már a honfoglalás korában ismert volt, területét még az államalapítás előtt megszállták a magyarok. Mint ezt egy, a 7. század végén élt, ismeretlen nevű krónikaíró tudatta, szinte közvetlenül őseink bejövetele után, Árpád vezér megszállt a Csepel-szigeten. A névtelen szerző állítása szerint ez a sziget volt - legalábbis egy ideig- a magyar törzsszövetség élén álló fejedelem székhelye is.
Csepel (pontosabban Cepel) nevét először a dömösi prépostság 1138-as alapítólevelében említették, jobbágyközségként. Ez az oklevél a helyi szőlőművelés tényét is megerősíti. A 13. század elejétől kezdve az uralkodók egyre több földet adományoztak Csepel-szigeten, ezeket azonban a 14. századtól kezdve az utódok igyekeztek visszaszerezni. A 15. század második felétől a terület leginkább a budai vár udvarbírói hivatala, azaz a királyi uradalmak főjószág-kormányzói hivatala alá tartozott, az uralkodók pedig szívesen töltötték itt idejüket, leginkább vadászattal. Az a néhány feljegyzés, amely Csepel helységét 1526 előtt említi, elsősorban az itt élő kisnemesi családok, vagy a kiváltságot élvező néhány nem nemes ingatlaneladásaira vonatkozik.
Buda meghódítása után Csepel is török kézre került, a megszállók valószínűleg kikötőt tartottak itt fenn. A szigeten található falvak fokozatosan hanyatlásnak indultak, majd a tizenöt éves háború alatt Csepel elpusztult, és helye több mint száz évig lakatlan maradt. Az újra telepítésére 1712-ben tettek először kísérletet, de csak öt év múlva valósult meg ténylegesen, létrehozva a mai Csepel ősét. Az új telepesek németek, illetve, illyrek voltak.
Miután a falut az 1838-as tavaszi jeges ár lerombolta, az újjáépítéskor magasabb fekvésű területet - a mai Ady Endre, Kiss János altábornagy, Karácsony Sándor és Láng Kálmán utcával határolt részt - jelölték ki. Életére ekkortól már nagy hatással volt a közeli Buda és Pest, majd az egyesült főváros.
Fejlődésében döntő szerepet töltött be a Weiss testvérek által 1892-től beindított töltényfelújító és töltényszétszerelő műhely, amely alapja lett a későbbi Csepel Műveknek. További fellendülést hozott 1912-ben a HÉV-közlekedés kezdete. A Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő 1928-as átadását követően a kerület a Duna-tengerhajózás központja lett.
A települést 1950-ben Budapesthez csatolták, ami robbanásszerű bevándorlást, nagyszabású építkezéseket és - a növekvő létszámú lakosságnak kenyeret adó - ipartelepítést eredményezett. Gyorsan szaporodtak a lakótelepek és közintézmények, a korábbi, nemzetiségi lakosság számát sokszorosan meghaladták a vidékről betelepülők.
Mára a XXI. kerület sokat veszített a korábbi kiemelt ipari- munkáskerületi státuszából, lakói manapság a modern polgári gondolkodást, magatartás- és munkakultúrát igyekszenek elterjeszteni.