V. kerület múltja, történelme

A kerület ókori életére a mai Március 15. tér helyén állott Contra Aquincum, késő római erőd néhány falmaradványa emlékeztet. Történelméről a középkortól tudhatunk többet, a 11. század elején keletkezett ugyanis az alapjává váló kereskedőtelepülés. Utóbbi fejlődésének csúcspontját Mátyás király uralkodása alatt, a 15. században érte el. Ekkor még városfal vette körül, melyen belülre három - a Váci, a Kecskeméti és a Hatvani - kapun keresztül lehetett jutni. A török uralom alatt Pest majdnem teljes egészében elpusztult, de a betolakodók elűzése után ismét rohamos fejlődésnek indult. Ekkor létesültek különböző települések a városfalon kívül (Teréz-, József-, Ferenc-, Lipótváros), aminek következtében a falat lebontották, és elkezdték használni a Belváros elnevezést. A nagy 1838-as árvíz jelentős károkat okozott a területen.
Az 1873-as egyesítés után épült a Belvároshoz közvetlenül kapcsolódó Szabadság és Erzsébet híd, ekkor alakult ki a Duna-korzó is. Budapest eredeti felosztása szerint a Belváros a IV., az akkor egészen Újpest határáig nyúló Lipótváros pedig az V. sorszámot kapta. Az ekkor megindult nagyszabású városrendezési program határozta meg a Belváros mai arculatát. Ezalatt épült meg a hozzá közvetlenül kapcsolódó Ferenc József (ma: Szabadság) és Erzsébet híd, az Andrássy út és a Váci utca. Az V. kerület északi határa 1930-tól a Dráva utca, 1950-től pedig, amikor az addigi IV. kerületet is hozzácsatolták, a Szent István körút lett. Az '56-os forradalomban október 23-án, a Kossuth téren mondott beszédet Nagy Imre, majd 25-én ugyanitt nyitottak a tömegre hatvanegy halálos áldozatot követelő sortüzet.