Pendragon Színtársulat

A Pendragon Színtársulat ötlete először 2002. szeptemberében vetődött fel bennem. Akkoriban kisebb baráti közeggel próbáltunk egy színdarabot egy külvárosi teremben, s az egyik próba után jött az ihlet, hogy miért is ne lehetne ezt a dolgot nagyobb kaliberrel működtetni?

Ötletemet még aznap megosztottam barátommal, Horváth Péterrel (HP), akit nem várt módon sikerült belelkesítenem második emeleti teraszukon. Megindult egy titkos, földalatti szervezkedés; a hír, hogy hamarosan egy új színtársulat fog alakulni, futótűzként terjedt az egyébként meglehetősen széles baráti körben. Egyre többen és többen érdeklődtek a dolog iránt, jelezve, hogy szívesen részt vennének benne, feltéve, ha tényleg beindul a dolog – nem volt más lehetőségem: tényleg be kellett indítanom.

Egy ködös, csípős, novemberi estén, több, mint egy tucat fiatal gyülekezett a Nyugati téren; s hamarosan ki izgalommal, ki rutinnal, ki pedig némi (múltbéli közös próbálkozásokon alapuló) szkepszissel a hóna alatt ült le egy közeli étterem asztalához. Felvázoltam az ötletet, a terveket, a lehetőségeket, melyek között ugyan még konkrét színdarabcím nem szerepelt, de abban megegyeztünk, hogy a társulat vezetője jómagam leszek, a rendezői posztot pedig HP fogja betölteni. Örömmel konstatáltam, hogy első hallásra mindenkinek tetszett az ötlet, így hát abban maradtunk, hogy a próbák januártól kezdődnek.

Már csak egy színpadra volt szükség – bagatell. Hihetetlen szerencsénkre, már korábban azt a fülest kaptam, hogy a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban esetleg szívesen látnának minket és talán még banki hitelt sem kéne felvennünk a színpadbérletek kifizetésére. Így hát HP barátommal együtt felkerestük az intézmény igazgatóját, Tóth Lajos urat, aki szeretettel és ami fő, elképesztően pozitív hozzáállással fogadott minket. Karácsony környékén a rendező úr előállt a darabötlettel (Sartre: Főbelövendők Klubja), így már semmi akadálya nem volt a januári kezdésnek.

Mindez már elég régen történt. Azóta túl vagyunk jó pár bemutatón, még több előadáson, a közönség imád minket, a társaság pedig erőtől duzzad. Persze voltak, akiktől időközben búcsút kellett vennünk, helyükre újak léptek, és új barátságok, sőt, sírig tartó szerelmek köttettek a már meglévők mellé.

Társulatunk sosem zárkózott el új, „külsős” tagok felvételétől, hiszen a vérfrissítés sosem árt, úgyhogy szeretettel várjuk olyan színészkedni vágyó, tehetséges, ám a színpad iránt kellő alázattal viseltető ifjak jelentkezését, akik kedvet éreznek csatlakozni egy ilyen lendületes, baráti jellegű csapathoz. Persze azért a lehetőségeink végesek, és az is igaz, hogy nem feltett szándékunk a Ben Hur színpadi adaptációja, ennek okán nem szervezünk nyilvános felvételiket. A próbák egyébiránt kedden 19-21 és csütörtökön 18:30-21 óra között vannak a Csokonai Művelődési Házban, ahová egy velem történő előzetes egyeztetés után bátran lehet jönni látogatóba.

Az előadások látogatása pedig e honlap szemrevételezése után egyenesen kötelező. De mindenesetre balgaság lenne kihagyni.

Kathy Zsolt