IX. kerület múltja, történelme

A középkorban területén majorságok voltak. A 18. század végén létrejött egy kertes település a mai Ráday és Lónyay utcák környékén, amely azonban áldozatul esett az 1799. évi dunai árvíznek. A vályogból újraépített házakat 1838-ban egy még nagyobb áradás szintén elpusztította, a korábbi több mint ötszáz épületből csupán tizenkilencet hagyva. A történtekből tanulva a parton gátat emeltek, a legalacsonyabban fekvő részeket feltöltötték, és a harmadik rekonstrukcióhoz már téglát és követ használtak anyagul.
A 19. század második felében nagyarányú iparosítás kezdődött: ide települt a legnagyobb vágóhíd, öt malom létesült, és a parton felépültek a Közraktárak, illetve a századfordulón a Központi Vásárcsarnok. A kerületben jött létre a Mária Valéria-lakótelep, majd helyén a József Attila lakótelep.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején négy jelentős felkelőcsoport működött a kerületben: a Tűzoltó utcaiak, a Ferenc tériek, a Tompa utcaiak és a Kilián laktanya környékén harcolók. Közülük a Tűzoltó utcaiak tartottak ki legtovább egész Budapesten, csak november 8-án tették le a fegyvert. Vezetőjüket, Angyal Istvánt kivégezték, róla Ferencvárosban utcát neveztek el, és emlékművet is kapott.