------------- Összesen 2257 szavazat érkezett! Köszönjük! -------------

Mit nekem a vad Kárpátok vadregényes tájai,
Mit, az Alföldnek széles rónaságai,
Ugyan mit, a Fertőnek roppant ingoványai,
Oh mit a balatoni hajók feszült vitorlavásznai…

Én a városban élek, mindig ez volt lakóhelyem,
A polgára vagyok, itt születtem, s itt is fogom lehajtani a fejem.
Mi egyek vagyunk, s nincs titkunk egymás előtt,
Nem értheti ezt az, ki nem szülöttje, csak kívülről a szívébe jött…

Rengetegen élnek benne, mégis elégedetlen mindegyik,
Néha én is elborzadom, ha hallom, hogy ezt ott, amazt itt verik,
De ha elkapom a hídon a Dunapartra ömlő utolsó sugarait a napnak,
Elcsuklik a hangom, s szememben valódi könnyek fakadnak…

Csak próbálkozom, hisz ezt hitellel leírni nem lehet,
Aki látja e képet, és érzi, az rögvest belészeret.
Narancssárga fényben a Várdomb, a Parlament, s a Gellért-hegyen is minden bokor
A Lánc- és az Erzsébet híd, az egész Duna és a Szabadság szobor…

(...)