------------- Összesen 2257 szavazat érkezett! Köszönjük! -------------

Történt egy téli nap, hogy Budapesten jártam,
Leírom egy versben, mennyi szépet láttam.
A Lánchidat, melynek lábát oroszlánok őrzik,
S miről lenézve a Duna vize fénylik.

A hídról láttam két tornyot, mi az égig magaslott,
Hol Szent István lelkét tisztelik a harangok.
Jobb oldalt fénylik egy tűzpiros kupola,
Alatta pihen az országfők otthona.

Széchenyi művének két hülgy a szomszédja,
Rajtuk túl nyitva áll Mátyásnak temploma.
Margit csalogat Magdolna tornyához,
Erzsébet elvisz a Gellért-hegy lábához.

Melyik mellett döntsek, ki átvisz a túlpartra?
Menjek tán előre Budának várába?
Szállingózott a hó, annyi minden várt rám,
Elindultam inkább Andrássynak útján.

Fényeket s embereket rengeteget láttam,
Mire észbe kaptam a Hősök terén álltam.
Árpád vezér, lováról büszkén nézett le rám,
Mögötte egy angyal állt, magas talapzatán.

Állatkert, múzeumok, Vajdahunyad vára,
Mindent lát az ember, ha a teret körbejárja.
Mentem volna tovább, de rám tört az este,
Úgy gondoltam tehát, felköltözöm Pestre.