IV. kerület múltja, történelme

A régészeti leletekből kiderül, hogy ezen a területen már több mint kétezer éve élnek emberek, az időszámításunk előtti első évezredben például szkíták és kelták lakták. Később a rómaiak hadiútja húzódott a mai Váci út mentén, mely fontos kereskedelmi útvonalként is szolgált. Miután számos népcsoport megfordult itt, a honfoglaló magyarok hoztak létre települést, amely a tatárjárás idején elpusztult, majd IV. Béla építtette újra. A török hódoltság alatt a terület elnéptelenedett, majd állandó határviták tárgya lett.
Újpest élete az 1830-as években kezdődött, amikor Gróf Károlyi István bérbe adta pusztája egy részét a szőlőművelőknek. Később az iparosok, kereskedők betelepülésével már önálló községi szervezet alakult ki, majd idővel a bor-, textil- és bútoripar fejlődése a terület egészét fellendítette. A kezdetben Újmegyerként ismert részt Lőwy Izsák nevezte el Új-Pestnek, aki 1835-ben, két testvérével együtt bőrgyárat alapított itt. Az önállósodott település az 1870-es évek végére az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége lett, alig harminc év múltán pedig városi rangra emelkedett. Gyors gyarapodásának eredményeképp, 1910-ben hazai viszonylatban, az ipari termelésben a negyedik helyen állt.
Az I. Világháború az ipar nagy részének ugyan további fellendülést hozott, de sok ezer újpesti polgár kénytelen volt bevonulni. A város történetének jelentős állomása 1929, amikor megye jogú lett. A fejlődést a II. Világháború törte meg. Utóbbi pusztítását és a veszteségét 1945-ben árvíz tetézte. Újpest önállóságát 1950-ben vesztette el, mikor a fővárosi közigazgatáshoz csatolták. Ezután nemcsak iparát fejlesztették, de átalakították arculatát is. Lakótelepek jöttek létre a régi temetők, szűk utcák és a földszintes házak helyén, 1983-ban pedig kezdetét vette Újpesten belül egy új városrész, Káposztásmegyer kialakítása.